Reaktívos kalandozás, avagy kezdjetek el élni!

Amikor belekezdtem a MancsKaland írásába részben rátok, kerge ebekkel élőkre gondoltam. Mert minden kutyásnak hasznos tudni, hogy hová érkezik meg egy hosszú utazás után, de reaktív kutyával tervezni is kell.

A „TerepreEb!” elnevezésű bekezdés minden esetben azt írja le, hogy milyen útviszonyokra számíthattok, illetve jelzi, hogy átlátható-e a terület, érhetnek-e meglepetések és szükség esetén alkalmas-e a menedzsmentre.

Viszont a nindzsa üzemmód ugyan szinten tart, de nem elég. Kell, hogy a megszokott séták mellett, legyenek kihívások és helyzetek, amelyekben „megmérettettek”.

De mi az, ami részetekről segíti a fejlődést?

Vedd magadhoz a kontrollt: kérd szakember segítségét. Nem elég, hogy minden szakmai (és kevésbé szakmai) anyagot elolvastál, minden webináriumot meghallgattál és minden csoportban benne vagy – lépj a tettek mezejére.

Elfogadás: tudd, hogy a kutyád nem akarja ezt, hogy ő is küzd. Amikor már nem a környezet hangjai befolyásolják a viszonyodat a kutyádhoz, hanem érte kiállva lépsz fel - értsd. a tereptornával az ő mentális állapotát óvod és nem mások rosszallását kerülöd – elindul a robbanásszerű fejlődés. Látod őt, megérted és elfogadod.

Humorérzék: csak egy sztori. A Börzsöny egyik agyagos és szűk sövényét róttuk a Feketékkel, amikor elölről és hátulról is kutyás társaság fogságában találtuk magunkat. Férjem azonnal pattant a kergével az út csúszós gerincére egyensúlyozni, míg én a házi indiánunkkal az úton vártam be a csapást. Az egyik társaság sanda pillantások mellett haladt el a fent egyensúlyozó és egyébként fókuszba tett páros mellett, míg a másik csapat megállt… és dicsérő, elismerő szavakkal drukkolt a tréningező párosnak, amíg fel nem világosítottam őket, hogy ez nem a helyi látványosság, hanem előlük „bújkálunk” és amúgy tök jó lenne, ha lépnének.

Közösidő: nem kell mindig feladatban lenni. Rengeteget segít, ha találtok olyan helyet és időt, amikor biztonságban és stresszmentesen tudtok szabadon sétálni, játszani és akár (igen) együtt hemperegni.

Énidő: ez meg rólad szól. Hogy ne minden a kutyádról szóljon.

Nemrég sikerült a dúvaddal elsétálni három idegen kutya mellett, akik közül egyikük még pórázon sem volt. Mindenkit körbe telefonáltunk, pezsgőt bontottunk, felírtuk a padlásra.

Majd, lezártuk. Tudjuk, hogy ezeket az élményeket a helyén kell kezelni, de a sikereket is meg kell élni. Új nap, új kalandok.

Élni tudni kell